Hozzávalók:
1 egész csirkemell felkockázva
2 közepes sárgarépa karikákra vágva
2 petrezselyemgyökér karikákra vágva
1-2 bögrényi mexikói zöldségkeverék (vagy más fagyasztott zöldségkeverék)
1 nagyobb hagyma felkockázva
2 kisebb krumpli apróra felkockázva
1 nagyobb zöldpaprika darab
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
só, bors, ételízesítő, petrezselyemzöld
Elkészítés:
1. A kockára vágott húst fehéredésig pirítjuk az olívaolajon.
2. Rátesszük a répát, a petrezselyemgyökeret és a hagymát, és tovább pirítjuk 1-2 percig.
3. Felöntjük vízzel, beletesszük a krumplit is.
4. Sózzuk, borsozzuk, belepasszírozzuk a fokhagymát (az egyik gerezd maradhat egészben), belerakjuk a zöldpaprikát egyben. Itt tesszük bele a leveskockát is, ha használunk.
5. Körülbelül 15 percig főzzük közepes lángon, majd hozzáadjuk a fagyasztott zöldségeket is és további 10 percig folytatjuk a főzést, míg minden puha lesz.
6. Külön edényben levestésztát főzünk.
2013. október 4., péntek
2013. október 3., csütörtök
Karalábéleves
Hozzávalók:
40 dkg karalábé
2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír
3 dkg liszt
1 kanál tejföl
zöldpetrezselyem
só vagy étel-ízesítő.
Elkészítés:
1. A karalábét megtisztítjuk fás részeitől, apró, vékony szeletek-re vágjuk, és forró zsiradékban, fedő alatt, megsózva puhára pároljuk (az íze csak akkor fő ki teljesen, ha olyan puha, mint a vaj).
2. Most a liszttel meghintjük, pár percig pirítjuk vele, hideg vízzel felöntjük, és utána még 10-15 percig főzzük.
3. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldpetrezselymet és tálaláskor a tejfölt.
Rizst, vajgaluskát vagy csurgatott tésztát főzünk bele.
40 dkg karalábé
2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír
3 dkg liszt
1 kanál tejföl
zöldpetrezselyem
só vagy étel-ízesítő.
Elkészítés:
1. A karalábét megtisztítjuk fás részeitől, apró, vékony szeletek-re vágjuk, és forró zsiradékban, fedő alatt, megsózva puhára pároljuk (az íze csak akkor fő ki teljesen, ha olyan puha, mint a vaj).
2. Most a liszttel meghintjük, pár percig pirítjuk vele, hideg vízzel felöntjük, és utána még 10-15 percig főzzük.
3. Hozzáadjuk az apróra vágott zöldpetrezselymet és tálaláskor a tejfölt.
Rizst, vajgaluskát vagy csurgatott tésztát főzünk bele.
2013. október 1., kedd
Kertészleves (Vegyeszöldség leves)
Hozzávalók:
30-40 dkg vegyes zöldség
2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír
1 tojássárga
1 kanál tejföl
só vagy ételízesítő
Elkészítés:
Egy szál sárgarépát és petrezselyemgyökeret vékony karikákra, egy kis fej hagymát apró kockákra vágunk, és ezt a zsiradékon halványsárgára pirítjuk. Hozzáadjuk a zöldséget, megsózzuk és fedő alatt pároljuk. Közben hozzáadhatunk néhány szál apróra vágott zöldbabot, zöldpaprikát (télen kevés tubusos paprikapürét), és ha már puha a zöldség, egy paradicsomot (télen kevés paradicsomlevet). Pároláskor tehetünk hozzá egy kis fej karfiolt rózsáira szétszedve, egy maréknyi zöldborsót, esetleg 1—2 db gombát. Ha már minden zöldség megpuhult, felöntjük a szükséges mennyiségű meleg vízzel és azzal csendesen főzzük. Adunk hozzá egy kávéskanálnyi apróra vágott zöldpetrezselymet és végül befőzzük a levesbe való tésztát. Ez lehet metélt, galuska, máj- vagy burgonyagombóc, rizs. (Ha táplálóbb és finomabb levest akarunk, sűríthetjük tojássárgájával és tejföllel: a leveses-tálban elkavarunk egy tojássárgát egy kanál tejföllel, és lassan felengedjük a levessel. Ha hirtelen öntjük hozzá a forró levest, összecsomósodik a tojássárga, és nem sűríti, nem köti meg a levest.) Nyáron a vegyeszöldség-leves ízesítéséhez felhasználhatjuk a kovászosuborka, télen a savanyúkáposzta levét.
30-40 dkg vegyes zöldség
2 evőkanál olaj vagy 3 dkg zsír
1 tojássárga
1 kanál tejföl
só vagy ételízesítő
Elkészítés:
Egy szál sárgarépát és petrezselyemgyökeret vékony karikákra, egy kis fej hagymát apró kockákra vágunk, és ezt a zsiradékon halványsárgára pirítjuk. Hozzáadjuk a zöldséget, megsózzuk és fedő alatt pároljuk. Közben hozzáadhatunk néhány szál apróra vágott zöldbabot, zöldpaprikát (télen kevés tubusos paprikapürét), és ha már puha a zöldség, egy paradicsomot (télen kevés paradicsomlevet). Pároláskor tehetünk hozzá egy kis fej karfiolt rózsáira szétszedve, egy maréknyi zöldborsót, esetleg 1—2 db gombát. Ha már minden zöldség megpuhult, felöntjük a szükséges mennyiségű meleg vízzel és azzal csendesen főzzük. Adunk hozzá egy kávéskanálnyi apróra vágott zöldpetrezselymet és végül befőzzük a levesbe való tésztát. Ez lehet metélt, galuska, máj- vagy burgonyagombóc, rizs. (Ha táplálóbb és finomabb levest akarunk, sűríthetjük tojássárgájával és tejföllel: a leveses-tálban elkavarunk egy tojássárgát egy kanál tejföllel, és lassan felengedjük a levessel. Ha hirtelen öntjük hozzá a forró levest, összecsomósodik a tojássárga, és nem sűríti, nem köti meg a levest.) Nyáron a vegyeszöldség-leves ízesítéséhez felhasználhatjuk a kovászosuborka, télen a savanyúkáposzta levét.
Horváth Ilona szakácskönyvéből a levesek fejezet bevezetése
LEVESEK
A magyar konyha legősibb ételei a levesek: a nehéz fizikai munkát végző földművesek, a halászok, vadászok legfőbb tápláléka az erősen fűszerezett, tartalmas, zsíros leves volt. Ezt bizonyítják nyelvészeti emlékeink is, például a honfoglalás korából származó üst, bogrács, főz, lé (leves) és kozmás szavunk, amiből már arra is következtethetünk, hogy ezer évvel ezelőtt sem si-került az asszonyoknak mindig a levesfőzés, előfordult, hogy kozmás lett. A krónikások még azt is feljegyezték, hogy az Európa-szerte portyázó magyarok a konzervlevest is ismerték: hadbavonulás előtt nagy edényekben zsíros, fűszeres, húsdarabokkal teli levest főztek, ezt addig forralták, míg a levét teljesen el nem főtte, akkor a napra terítették száradni, és ha már keményre szikkadt, zacskóba kötve akasztották a nyeregkápába. (Valószínű, hogy így került külföldön a köztudatba, hogy a magyarok nyereg alatt puhítják a húst.) Elég volt ebből a szárított húsból pár marékkal forró vízbe dobni, máris készen volt a hazai ízekkel telített finom leves. A magyar konyha levesei még ma is igazodnak a régi elvekhez: tartalmasak, fűszeresek. Természetesen ma már számtalan jövevény levest is fogyasztunk, így a különféle zöldségleveseket, krémleveseket, sőt a német konyha hatására meleg és hideg gyümölcsleveseket is. Sok helyütt ma már nyáron leves helyett egy-egy pohár nyers gyümölcs- vagy paradicsomlevet isznak. Ez főleg a kánikulában frissít, üdít, s kiválóan készíti elő a gyomrot a további táplálkozásra. Ügyelnünk kell a leves kiválasztásánál, hogy az ízben és színben összhangban álljon az évszakkal és az ebéd fő fogásával: pörkölt előtt ne adjunk soha gulyáslevest, burgonyapüré előtt krémlevest. Sose főzzünk nyáron száraz főzelékből levest, télen viszont csak jól fűtött szobában kínáljunk hideg gyümölcslevest, de azt se jégbe hűtve. A leves szerepe, hogy étvágygerjesztő legyen, valamint, hogy fedezze a szervezet vízszükségletét, illet-ve ellássa a szervezetet a számára nélkülözhetetlen ásványi sók-kai, melyeket a zöldségfélékből old ki. Adjunk tehát levest, ha mást nem, egy csésze üres erő- vagy húslevest, hogy kellemes ízekkel vezessük be az étkezést. A leveseknél egy személyre 2—3 dl vizet számítunk. Ha fő-zés közben a vízből sok elfő, a szükséges mennyiséget főzéskor pótoljuk. A levesfőzés fő szabálya, hogy lassan, kellő ideig fő-jön. Ha nagyon forr, csendesítsük a tüzet: az erős forrással ké-szült leves kellemetlen, lúgos ízű lesz. A levest kötőanyagok hozzáadásával sűrítjük, ilyen: a liszt, a tojás. De készítünk le-veseket kötőanyag nélkül is, ezek a híg levesek (például a gu-lyásleves). A levesnek a rántás hozzáadása után legalább 5 per-cig főnie kell, mert különben erősen kiérzik a rántás íze. Ha a rántást- már a leveshez adtuk, csendesen, félig befödve főzzük, különben hamar kifut, és ilyenkor a legértékesebb anyagok vesznek el. A levesbetétet, galuskát, metéltet mindig tálalás előtt pár perccel főzzük a levesbe, mert különben a galuska el-csirizesedik, a metélt elázik.
A magyar konyha legősibb ételei a levesek: a nehéz fizikai munkát végző földművesek, a halászok, vadászok legfőbb tápláléka az erősen fűszerezett, tartalmas, zsíros leves volt. Ezt bizonyítják nyelvészeti emlékeink is, például a honfoglalás korából származó üst, bogrács, főz, lé (leves) és kozmás szavunk, amiből már arra is következtethetünk, hogy ezer évvel ezelőtt sem si-került az asszonyoknak mindig a levesfőzés, előfordult, hogy kozmás lett. A krónikások még azt is feljegyezték, hogy az Európa-szerte portyázó magyarok a konzervlevest is ismerték: hadbavonulás előtt nagy edényekben zsíros, fűszeres, húsdarabokkal teli levest főztek, ezt addig forralták, míg a levét teljesen el nem főtte, akkor a napra terítették száradni, és ha már keményre szikkadt, zacskóba kötve akasztották a nyeregkápába. (Valószínű, hogy így került külföldön a köztudatba, hogy a magyarok nyereg alatt puhítják a húst.) Elég volt ebből a szárított húsból pár marékkal forró vízbe dobni, máris készen volt a hazai ízekkel telített finom leves. A magyar konyha levesei még ma is igazodnak a régi elvekhez: tartalmasak, fűszeresek. Természetesen ma már számtalan jövevény levest is fogyasztunk, így a különféle zöldségleveseket, krémleveseket, sőt a német konyha hatására meleg és hideg gyümölcsleveseket is. Sok helyütt ma már nyáron leves helyett egy-egy pohár nyers gyümölcs- vagy paradicsomlevet isznak. Ez főleg a kánikulában frissít, üdít, s kiválóan készíti elő a gyomrot a további táplálkozásra. Ügyelnünk kell a leves kiválasztásánál, hogy az ízben és színben összhangban álljon az évszakkal és az ebéd fő fogásával: pörkölt előtt ne adjunk soha gulyáslevest, burgonyapüré előtt krémlevest. Sose főzzünk nyáron száraz főzelékből levest, télen viszont csak jól fűtött szobában kínáljunk hideg gyümölcslevest, de azt se jégbe hűtve. A leves szerepe, hogy étvágygerjesztő legyen, valamint, hogy fedezze a szervezet vízszükségletét, illet-ve ellássa a szervezetet a számára nélkülözhetetlen ásványi sók-kai, melyeket a zöldségfélékből old ki. Adjunk tehát levest, ha mást nem, egy csésze üres erő- vagy húslevest, hogy kellemes ízekkel vezessük be az étkezést. A leveseknél egy személyre 2—3 dl vizet számítunk. Ha fő-zés közben a vízből sok elfő, a szükséges mennyiséget főzéskor pótoljuk. A levesfőzés fő szabálya, hogy lassan, kellő ideig fő-jön. Ha nagyon forr, csendesítsük a tüzet: az erős forrással ké-szült leves kellemetlen, lúgos ízű lesz. A levest kötőanyagok hozzáadásával sűrítjük, ilyen: a liszt, a tojás. De készítünk le-veseket kötőanyag nélkül is, ezek a híg levesek (például a gu-lyásleves). A levesnek a rántás hozzáadása után legalább 5 per-cig főnie kell, mert különben erősen kiérzik a rántás íze. Ha a rántást- már a leveshez adtuk, csendesen, félig befödve főzzük, különben hamar kifut, és ilyenkor a legértékesebb anyagok vesznek el. A levesbetétet, galuskát, metéltet mindig tálalás előtt pár perccel főzzük a levesbe, mert különben a galuska el-csirizesedik, a metélt elázik.
Egyszerű karfiolkrémleves szójapehellyel
Hozzávalók:
400 g karfiol, tisztítva, rózsáira szedve
100 g burgonya
2 erőleves-kocka
1 evőkanál szójapehely (10 g)
fél közepes méretű hagyma (50 g), aprítva
kakukkfű
1 csokor petrezselyem, aprítva
1 dl joghurt
Az elkészítés módja:
1, A karfiolt és a burgonyát az erőleves-kockával kb. 1, 2 liter vízben puhára főzzük.
2, A megfőtt leveshez hozzákeverjük a szójapelyhet, hagymát, a fűszereket és a petrezselyem felét. Simára turmixoljuk.
3, Tálaláskor megszórjuk a maradék petrezselyemmel, és joghurtot kínálunk mellé.
400 g karfiol, tisztítva, rózsáira szedve
100 g burgonya
2 erőleves-kocka
1 evőkanál szójapehely (10 g)
fél közepes méretű hagyma (50 g), aprítva
kakukkfű
1 csokor petrezselyem, aprítva
1 dl joghurt
Az elkészítés módja:
1, A karfiolt és a burgonyát az erőleves-kockával kb. 1, 2 liter vízben puhára főzzük.
2, A megfőtt leveshez hozzákeverjük a szójapelyhet, hagymát, a fűszereket és a petrezselyem felét. Simára turmixoljuk.
3, Tálaláskor megszórjuk a maradék petrezselyemmel, és joghurtot kínálunk mellé.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

